A nap gyorsan telt:töriről kémiára,kémiáról fizikára,fizkáról tesire,tesiről matekra,materól bioszra.A biosz óra ugyan úgy telt,mint a töri mindenki ordíbált még Mr.Forbes magyarázott.Ezen az órán is az eslő padba ültem,mint törin,de ezuttal nem Bonnie,hanem Lauren ült mögöttem.és változatlanul az osztály túloldalán az utolsó padba ült sréen velem és egész órán engem nézet.Csak akkor pillantott a könyvére,amikor Mr.Forbes ránézet.
-És akkor nézzük,ki is az aiko nagyon felelni akar a mai anyagból?-mondta mr.Forbes.-Lássuk csak,Mr.Smith jöjjön csak ki,mert látom magát nagyon érdekli a mai anyag!-mondta gúnyosan Mr.Forbes.
Damon magabiztosan felállt és oda sétált a tanári asztalhoz.Mikor elment mellettem elmosolyodott és vidáman rám kacsintott.Nem tudom mitől,de nagyon furcsa érzésem támadt.Az a mosoly nem emberi volt.Valami nagyon furcsa volt benne,de volt még benne valami amitől meghűlt bennem a vér is.Csak arra vártam,hogy végre megszólaljon a csengő,kirohanjak a teremből,beülni a kocsiba és haza menni végre.
-Szóval Mr.Smith ,mondja csak miről is beszéltem az imént?-kérdezte Mr.Forbes maró gúnnyal a hangjában.
-A vérkeringésről beszélt Mr.Forbes.-mondta Damon.
-Rendben,és ugye ismertetni is tudja a vérkeringés működését nekem és az osztálynak?-kérdezte Mr.Forbes.
-Igen,tanár úr!-hangzott a válasz.
-Rendben,akkor ismertesse kérem!-mondta nem éppen kedevesen Mr.Forbes.
-A vérgeringés úgy működik...-kezdet Damon.-Hogy....
De abból ,hogy mit mondot senki nem hallott semmit,mert mindenki ordibált és nem is figyeltek.Csak nekem tűnt fel,hogy nagyon mélyen Mr.Forbes szeméba néz és valamit mond neki hosszasan,lehet,hogy a hangzavar miatt nem hallottam mit mondott neki vagy csak nem akartam hallani mit mondott.De egyszer csak megszólalt Mr.Forbes.
-Na gyerekek ninc smég egy ilyen figyelmes tanítványom,aki szóról szóra eltudja ismételni nekem azt amit 10 percel ezelőtt mondtam!-jelentette ki Mr.Forbes.
Ettől a kijelnetéstől még jobban megrettentem.Ilyen nincs,ilyen a világon nincs.Nem tudom mi volt ez ,de egy biztos.Hogy kifogom deríteni mi nem stimmel ezzel a Damon Smithel.
MÉg volt vagy 15 perc az órából,gyorsan kitöltöttünk a munkafüzetett és volt akkora szerencsénk ma ,hogy 10 perccel előbb engedtek el minket.
-Lauren,ha nem gond most nem várnám meg veled Bonnie-t szeretnék már vége otthon lenni,mert már nem hiszem,hogy sokáig bírom.-mondtam metegetőzve.
-Persze,persze,semmi baj!Majd megmondom Bonnie-nak,hogy nem érezted jól magad és azért nem vártad meg velem !-mondta Lauren kedvesen.
-Köszi,akkor szia,holnap találkozunk!-mondtam.
-Szia Lisa,majd beszélünk msn-en!-mondta Lauren és búcsúzóul adatm két puszit.
És már rohantam is át a parkolón egészen a kocsimig.Elő kerestem a kulcsot,kinyitottam és beszáltam.Be tettem a kulcsot a gyújtásba és már indítottam is.Amíg haza felé száguldottam végrre szabadjára engedhattem az egész nap tartogatott könnyeimet.Ez a nap valósággal borzalmas volt.Pont annyira borzalmas volt ahogy reggel meg éreztem.Na és ez a Damon,na vele biztos nem stimmel valami.Mi volt az a dolog közte és Mr.Forbesközött?Nem tudom de van benne valami.Helyesnek helyes ,de van benne valami ilyesztő.Bármi legyen is az esküszöm addig nyomozok utána,ameddig ki nem derítem mi az.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése