Amikor megérkeztem a suliba már szinte mindenki ott volt.Még mielőtt kiszálltam volna a kocsiból még egyszer belenéztem a tükörbe és megigazítottam hosszú,sötétbarna hajam.Mély levegőt vettem és elismételtem magaba mit is fogok mondani mindenkinek és mosolygok hozzá.Még egy mély levegőt vettem és kiszálltam.
Amint kiszálltam mindenki aki ott volt a parkolóba az mind felém iramodott és csak ugyan azokat a kérdéseket tették fel amikre számítottam,hogy: ,,Lisa,jobban vagy?Nincs semmi bajod?"
Én meg csak készségesen válszoltam,hogy: -Igen jobban vagy!Nincs semmi bajom!
De persze nem így volt.Legszívesebben torko szakadtából elkezdtem volna sírni és azt ordítani,hogy: ,,Hagytok már békén.Hát nem látjátok,hogy nem vagyok jó?És nem is leszek soha sem?" Alig gondoltam ez mársi jött a felmentősereg.Lauren és Bonnie.A két legjobb barátnőm bölcsöde óta.Minden hova együtt jártunk.Egy csoporba óvodába,egy osztályba általános iskolába és most is együtt vagyunk itt a gimibe.
Lauren egy közép magas,fehér bőrű,hoszzú,szőke hajú lány,hatalmas kék boci szemekkel.Kiköpött édesanyja(a helyi seriff).Bonnie egy alacsony,sötét bőrű,barna szemű lány.Mindkettőjüket egyszerűen imádom.
-Na jó emberek el az útból azért hagyuk Lisát is levegőhöz juttni!-oszlatta a tömeget Lauren.
Amikor mát mindenki elment és már csak mi hárman maradtunk megöleltük egymást.
-Jézusom,Lisa te szörnyen sápadt vagy!-mondta Bonnie aggodalmasan.
-Igen ,Lisa,Bonnienak igaza van.-mondta Lauren.
-Mindegy nem érdekes.-válaszoltam.
-Juj,képzeljétek mit tanultam nyáron a nagyitól!-mondta Bonnie,de most már izgatottan.
-Na mit?-kérdeztük egyszerre Laurennel.
-Tenyérjóslást!-újongott Bonnie.-Kipróbálhatom valamelyikőtökön?-kérdezte.
-Én nem hinném,hogy nálam jó dolgokat látnál Bonnie.-kosarazta ki Bionniet Lauren.
-És te Lisa?-kérdezte Bonnie lehangoltan.
-Na egye fene,de csak jó dolgot láss!-mondtam és oda nyújtottam neki a tenyerem.
-Na nézzük,ma valamikor talákozni fogsz egy titokzatos idegennel egy véletlen folytán,aki középmagas,kék szemű,fekete hajú.
-Húha!-mondtam mert igazából nem tudtam mit válszoljka rá.-Na majd meglátjuk mi lesz!-mondtam most már jókedvűen.
-Szerintem itt az ideje ,hogy bemenjünk mert 10 perc és becsöngettnek.-mondta Lauren.
Lassan elindultunk befelé.Az eslő óránk történelem volt,amit nem utálné annyira ha nem Mr. Simpson tartaná.Bonnie és én elváltunk Laurentől,mert az ő eslő órája kémia volt.Mikor kettesben ballgatunk az osztály felé az üres folyosó,mert már vagy 1 perce becsöngettek. egyszer csak arra észleltem,hogy neki mentem valakinek és a földre huppantam a cuccaim meg szanaszét repültek a padlón.Csak annyit láttam,hogy Bonnie elkerekedett szemmel néz az idegenre és hirtelen elfordult és annyit tátogott oda nekem,hogy ő bemegy most órára.
Én vissza tátogtam neki egy okét és elkezdtem mentegetőzni.
-Jaj,ne haragudjon nem figyeltem oda!-mondtam szégyenkezve és elkezdttem össze szedni a cuccom a padlóról, meglehetősen úri ember volt a titokzatos idegen ,mert segített .
-Ugyan már nem mentegetőzzön az én hibám volt!-válaszolta és egy szikrázó mosolyt vetett oda nekem.
Mikor a cuccaim felét össze szedtem és felnézem rá,hogy elvegyem tőle a másik felét az én szemem is elkerekedett,úgy ahogy az előbb Bonnienak.Ő volt az a titokzatos idegen akit Bonnie megjósolt nekem a tenyeremből.
-Ööö...én Lisa Mckanzie vagyok.-mutatkoztam be.
-Én Damon Smith vagyok.-mutatkozott be ő is.
Egy percig csak néztünk egymást.Végül én törtem meg a csendet.
-Bocsánat,de nekem most órára kell miennem,már így is eléggé elvagyok késve!-mondtam-Nagyon örültem,remélem találkozunk még.-mondtam.
-Én is nagyon örültem!-mondta Damon mosolyogva.-Öö..véletlenül nem töri órád az eslő?-kérdezte.
-De,miért?-kérdeztem.
-Ja,csak mert nekem is az és még új vagyok itt nem tudok nagyon eligazodni még itt!-válaszolt.
-Szívesen elísérlek,gyere!-mondtam mosolyogva és elindultunka terem felé.
Mikor beértünk a terembe már az óra nagyban ment.Mr.Simpson mérges pillantást vettett rám miközben leültem Bonnie elé a helyemre.Damont nagy szívéjjel üdzözülte és vissza fordult a táblához magyarázni.Damon pedig leült a legutólsó padba sréen velem.
Az óra nagyon lassan teltt.Olyan volt mintha megállították volna az ideőt,de ha ez nem volt elég akkor még ráadásul egész óra alatt magamon éreztem Damon tekintetétt
A vészjelzőm egyből megszólalt.
Valyon ki ő?Honnan jött?Miért pont ide jött? És egyáltalán miér velem kellett össez futnia legelőször? Ezekre a kérdésekre akarok válasz kapni mi hamarabb.
Hát nem megmondtam,hogy ez a nap furcsa lesz?Már akkor éreztem amikor még csak el sem kezdődött.De még nincs vége.Ez a nap még folytatódik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése